Öt éve nevették ki az iPhone-t

Nemrég volt 5 éve, hogy Steve Jobs bejelentette a korszakalkotó iPhone telefont. Jordan Weissmann az amerikai The Atlantic kolumnistája emlékezett nosztalgiával a bemutatás utáni az első reakciókra. Érdekes, hogy mennyire nem látták és értették, hogy mi történt.

Utólag nagyon könnyen meg tudjuk mosolyogni azokat az embereket, akik anno csak legyintettek az első iPhone láttán.
 
Közülük is a leghíresebb Steve Ballmer. Talán mindenki emlékszik még a Microsoft vezérigazgatójának reakciójára 2007-ben, miután Steve Jobs bemutatta az iPhone-t.

„500 dollár előfizetéssel! Muhaha! Ez a világ legdrágább telefonja, ráadásul nem is az üzleti ügyfelek álma, nincs ugyanis billentyűzete, így nem a legjobb az emailezéshez.” – mondta nevetve Ballmer.

A többi pedig, ahogy mondani szokás: történelem. Az iPhone pillanatok alatt felforgatta a teljes mobilpiacot, és megváltoztatta az emberek kapcsolatát az elektronikus kütyükkel. Ballmer nevetése pedig a rövidlátó cégvezetők szimbóluma lett, akik rengeteg kritikával illeték az Apple-t akkoriban. 

Persze nem ítélhetjük el ezeket az embereket túl elhamarkodottan, Ballmer ugyanis korántsem volt egyedül. Nagyon sokan voltak, akik képtelenek voltak előre látni és megjósolni az iPhone sikerét.

Gondoljunk csak Matthew Lynnre a Bloombergtől, aki 2007-ben úgy gondolta, hogy „az iPhone egy luxus csecsebecse, és egy-két bolondon kívül, akik rajonganak az ilyen kütyükért, senkinek nem kell majd.” John Dvorak pedig úgy gondolta akkoriban, hogy „valószínűtlen” az Apple sikere a mobil piacon. 

Utólag könnyen mosolyogjuk meg ezeket a véleményeket, és tény, hogy hatalmas tévedésnek bizonyultak, de érdemes megvizsgálni a dolog másik oldalát is.

Az Apple korábban sosem próbálkozott a mobil piacon, ami ráadásul egy teljesen telített piacnak tűnt, kemény versennyel és alacsony árréssel. Ugyancsak tapasztalatlan volt az Apple a telekommunikációs szolgáltatókkal is, ráadásul a készülék gyönyörű volt ugyan, de csak az AT&T borzalmasan lassú EDGE hálózatán működött.

Ráadásul, ahogy Ballmer is elmondta, nem volt billentyűzete, sőt az akkumulátort sem lehetett cserélni, ami miatt Joe Nocera a New York Timesban egy egész hasábon keresztül panaszkodott. És ha ez még nem elég, az alap, 4 GB-os verzió ára előfizetéssel 499 dollár volt.
 
Akkoriban úgy tűnt, hogy ezek a dolgok fontosak, és a siker útjába állhatnak. Ami viszont ennél is lényegesebb, hogy az Apple és az iPhone áttört egy dogmát, amiben a legtöbb tech vállalat hitt, és korábban ez alapján készítették el a termékeiket.

Úgy tűnt ugyanis, hogy nincs szükség all-in-one eszközökre. A felhasználók telefonálni telefonnal, fényképezni fényképezőgéppel, zenét hallgatni MP3 lejátszóval szeretnek. Senkinek sem volt fogalma róla, hogy a felhasználók olyan eszközre vágynak, ami mindezt egyben tudja, amíg Steve Jobs meg nem mutatta nekik. 

Talán nem véletlenül kezdte az iPhone bemutatóját Steve Jobs azzal, hogy három terméket is be fog mutatni? „Egy iPod, egy telefon és egy internet kommunikátor”. A három termék együtt lett az iPhone, és ezzel az Apple pillanatok alatt mini számítógépekké varázsolta a mobiltelefonokat, és eltörölte azokat a határokat, amiket az iparág korábban felállított. 

És ez még nem minden. Nem csak a mobiltelefonok kezdtek az iPhone-ra hasonlítani, de a hatalmas tech vállalatok is az Apple-re. Lassan eltűnnek, a hardvergyártók és a szoftveróriások, és az olyan cégek, mint a Google, a Microsoft vagy az Amazon a hardver- és szoftverfejlesztést, illetve a médiatartalmak értékesítését is egy kézben tartják. Legalábbis ma úgy tűnik, hogy ebbe az irányba haladunk.

Senki nem jósolhatta meg, hogy az iPhone 2007-es bemutatása ilyen folyamatokat indít meg egészen addig, amíg a vásárlók el nem kezdtek tábort verni az Apple üzletei előtt az új mobiltelefonra várva.

Ez volt talán az első jele annak, hogy Steve Jobs koncepciója működőképes, sőt sikeres lehet.